Közlemény A Magyar Zenei Tanács elnöksége megvizsgálta a közszolgálati Magyar Rádióban múlt év folyamán végbement változások hatását zenei életünkre és zenekultúránkra. Ezt a munkát különösen aktuálissá tette az ORTT hasonló tárgyú eljárása. A Magyar Zenei Tanács elnöksége megállapításait az alábbiakban szeretné a szakmai és a szélesebb közvélemény tudomására hozni. Mivel a rádió életkortól, lakóhelytől, anyagi és társadalmi helyzettől függetlenül, mindenki számára könnyen elérhető és használható eszköz zenei élmény szerzésére, s mivel hazánk lakosságának többsége kimutathatóan ennek segítségével jut elsősorban (vagy kizárólag) ilyen élményekhez, zenei életünk legfontosabb intézményéről van szó. Számunkra tehát nem közömbös, hogy a Magyar Rádióban végbement változások következtében a zenei élményhez jutás lehetőségei lakosságunk jelentős hányada számára bezárultak, vagy jelentősen beszűkültek. 1. Műsorstruktúrája átalakítása eredményeként a Magyar Rádió teljes zenei műfajokat kiiktatott műsorkínálatából. A zene mennyiségének jelentős növekedése az MR2-Petőfi adón - sajnálatosan - együtt járt a kínálat szűkítésével. Tavaly június óta nem lehet hallani a Magyar Rádió műsorában operettet, musicalt, magyar nótát, hagyományos táncdalt, blues- és rock-zenét (se újat, se régit), gospelt, folk- és etnorockot, sanzont, dixielandet, vagy akár szimfonikus könnyűzenét. Nem lehet hallani a pop, a rock és a jazz klasszikusait (se hazait, se külföldit). De nem lehet hallani a pop és rock aktuális termésének javát sem (amennyiben azt esetleg más rádióállomások műsorukra tűzik, mert népszerűek). Zenekultúránk sokszínűsége, gazdagsága egyáltalán nem tükröződik a műsorban. Véleményünk szerint ez alapjaiban sérti a Magyar Rádió Közszolgálati Műsorkészítő Szabályzatának V. fejezetében foglaltakat, melyek épp a sokszínűséget teszik kötelezően megjelenítendőnek. 2. A Közszolgálati Műsorkészítő Szabályzat V. fejezete azt is előírja, hogy a MR „valamennyi hallgatói réteg igényeinek kielégítésére törekszik”. Ez a törekvés a jelenlegi gyakorlatból – deklaráltan – hiányzik. A Magyar Rádió könnyűzenei kínálata egyetlen korcsoporton belül is csak egy réteget céloz meg. Nem fogadhatjuk el, hogy „a köz” rádiója generációk – sőt, hazánk lakossága többségének – igényét figyelmen kívül hagyja. Akik nem tartoznak a kedvezményezett célcsoportba, semmiféle zenei élményben nem részesülhetnek az adójukból működtetett rádió közvetítésével. 3. Félrevezető a Magyar Rádió vezetésének az az érvelése, hogy a Bartók adón is zene szól állandóan, álnaív értetlenkedéssel kérdezve, hogy azt miért nem támadják az elégedetlenek? Tudnia kéne, hogy ott – a középkori egyházi zenétől a kortárs improvizatív zenéig - a klasszikus műfajok teljes palettáját megtalálhatjuk. A nem klasszikus zenei palettáról az MR2-Petőfin ugyanakkor csak egyetlen színt. Azzal egyetértünk, hogy a zene kultúra. A könnyű-, vagy popzene is az. Épp ezért a többi műfaj (az 1. pontban példaként felhozottak is) legalább annyira része e kultúrának. Nem helyes, hogy a Magyar Rádió menedzsmentje – ugyancsak védekezésképpen – az egykor volt Sanzon Bizottság ízlésterrorjának felélesztésével vádolja bírálóit, miközben maga játssza el annak szerepét és zenei igényességre hivatkozva kirekeszti nem is jelentéktelen, többmilliós rétegek kedvelt műfajait. Ezzel a gyakorlatával egyenesen szembe megy a Közszolgálati Műsorkészítési Szabályzat V. fejezete 1. bekezdésének – ezt világosan tiltó – 2. pontjával. 4. Az önértékelés szerinti „igényes, minőségi” könnyűzenei válogatás szakmai garanciáit sem látjuk. Az MR2-Petőfi rádiónak nincs Zenei Szerkesztősége (aminek pedig az érvényes Szervezeti és Működési Szabályzata szerint lennie kellene). 5. Szerettünk volna hiteles adatokhoz jutni a magyar zene arányaival kapcsolatban az MR2-Petőfi műsorában. Ezért levélben az illetékeshez, az adófőszerkesztőhöz fordultunk tájékoztatásért. A közszolgálati rádió közpénzből fizetett vezető munkatársa azonban válaszra sem méltatta a magyar zenei élet legnagyobb szakmai szövetségének levelét, ezért saját 72 órás, folyamatos mérésünkre támaszkodva megállapítjuk, hogy – minden alaptalan önreklámmal szemben – az MR2-Petőfi adásában a hazai zene aránya a kereskedelmi rádiók 20%-os országos átlagát sem éri el. Ennek is csak töredéke a fiatal, kezdő, tehetséges hazai muzsikusok produkciója. Hamis tehát az az állítás, hogy az MR2-Petőfi ”külön hangsúlyt fektet a fiatal hazai tehetségekre”. Az MR2-Petőfi pillanatnyilag a magyar adófizetők pénzéből a nem magyar művészek fóruma, és egyben az angol, amerikai jogvédők egyik legjobb befizetője. 6. Egy közszolgáltatást végző rádió minősítésekor nem tartjuk döntő érvnek a hallgatottsági mutatókat, de fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Magyar Rádió által közzétett sikermutatók az MR2-Petőfi esetében csak és kizárólag a célközönség körében végzett mérés adatait mutatják, sokakkal – még komoly értelmiségi körökkel is - eredményesen elhitetve, hogy azok a teljes lakosságra érvényesek. Pedig ha más korcsoportokat is mérnének, alighanem az átalakítások következtében fellépő veszteségek legalább olyan látványosak volnának. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy valóban van egy jelentős réteg, amely örömmel hallgatja az MR2-Petőfi jelenlegi műsorát. De azzal is tisztában vagyunk, hogy a hallgatottságban kiugró növekedést mutató fővárosi fiatal felnőttek körében ez a növekedés arra volt elég, hogy a maga 5%-ával az MR2-Petőfi a saját célcsoportjában a 6. helyet érje el a Budapesten fogható zenei adók sorában (Szonda Ipsos – 2008. január 24.). 7. A Magyar Rádió zenei együttesei közül megszűnt a Stúdió 11. Pótolhatatlan veszteségként elkönyvelve a világszínvonalú Énekkar felszámolását is megállapíthatjuk, hiszen – a 30%-os leépítés következtében – létszámában feladatai ellátására alkalmatlanná zsugorodott. Hazánk két hivatásos oratórium-kórusából az egyik már nem az. Mondhatjuk, hogy 50%-os veszteség. A szimfonikus zenekarnak 2 éve nincs kinevezett, felelős főzeneigazgatója. A művészi koncepció és a felelős művészeti irányítás hiánya, valamint a legendásan szakszerűtlen menedzselés a Zenekar erodálódásához vezet. Nem látván a szándékot ennek megelőzésére, de látván a másik két együttes sorsát, – úgy gondoljuk, nem alaptalanul – aggódunk egyik legkiválóbb szimfonikus zenekarunkért is. 8. A jelenlegi adás beszűkült könnyűzenei kínálatát tekintve ugyan érthető, de elfogadhatatlan, hogy a Magyar Rádió megszűntette a könnyűzenei felvételkészítést, mind stúdió-, mind koncertfelvételek terén. Az is elfogadhatatlan, hogy az MR3-Bartók hangversenyfelvételeit nem az adott rendezvény zenei értéke, hanem az az elv szerkeszti, hogy mit engedélyeznek ingyen felvenni, melyik produkció jogosultjai mondanak le a – nekik egyébként járó – honoráriumról és jogdíjról. Így a Magyar Rádió már csak esetlegesen rögzíti és közvetíti zenei életünk fontos eseményeit. E témákban aggályainkat már tavaly júniusban jeleztük, egy több mint három órás beszélgetés során a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma elnökének. Ő akkor biztosított bennünket, hogy „a kuratórium és a MR menedzsmentje is elkötelezett a nemzeti kultúra iránt, és hogy a változásokat a kulturális értékek sérelme nélkül, valóban korszerűsítésként (és nem rombolásként) szeretnék végrehajtani.” Türelmünket kérte, és a párbeszéd őszi folytatását ígérte. November végén, úgy ítélve, hogy a kialakult helyzet már nem tekinthető átmenetinek, és zenei értékek igenis sérültek, levélben ismét hozzá fordultunk, és megpróbáltunk magyarázatot kérni felvetéseinkre. Még elutasító válaszra sem méltatta Szövetségünket. A Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma 2007. december 3-án kifogás nélkül elfogadta Such György rádióelnök beszámolóját az átalakításokról. Itt tartunk most. Látszólag minden, hallhatóan annál kevesebb dolog van rendben. Budapest, 2008. február 5. [Vissza]