Beszámoló a Nemzetközi Zenei Tanács pekingi közgyűléséről, a 2. Zenei Világfórumról, valamint a kapcsolódó elnökségi ülésekről Időbeosztás 2007. október 10. Elnökségi ülés október 11. Elnökségi ülés; Regionális értekezletek; Hivatalos megnyitó október 12. Zenei Világfórum október 13. Zenei Világfórum október 14. IMC közgyűlés 1. rész – plenáris ülés; Zenei Világfórum október 15. IMC közgyűlés 2. rész – munkacsoportok október 16. IMC közgyűlés 3. rész – munkacsoportok és plenáris ülés; Elnökségi ülés A fentiekhez minden este koncertek kapcsolódtak. Az Elnökség munkájáról A 2005-ben megválasztott elnökség – melynek akkor tagja lettem – az IMC „létbentartásával”, a korábbi elnök és főtitkár által felhalmozott adósságállomány kezelésével kellett, hogy szembenézzen. A jelenlegi helyzet – elsősorban a rendkívül szigorú gazdálkodásnak, valamint számos adósság-elengedésnek ill. nagylelkű adománynak köszönhetően – stabilnak mondható, azonban a világszervezet egy személyes irodája a minimálisnál is kisebb, és ez azért a hatékonyságon is meglátszik. A mégis elért eredmények Richard Letts elnök, Einar Solbu első alelnök, és Silja Fischer ügyvezető munkatárs erőfeszítéseinek köszönhetők elsősorban. (Közülük E. Solbu egy magánbeszélgetés során elmondta, hogy az elmúlt év során mintegy 800 órát dolgozott az IMC-nek társadalmi munkában, s véleménye szerint R. Letts teljesítménye ennek legalább a duplája.) A következő két évre elfogadott központi költségvetés ezt a szigort tartja fenn, de ettől még nem várható a még meglévő adósság további csökkenése. Ez utóbbinak a “ledolgozására” különböző akciókat kell majd indítani. Pályázatok, projekt-támogatások természetesen a szervezet össz-(tevékenységi és anyagi) volumenét jelentősen növelhetik. Az Elnökség a szigorítást a tagok tekintetében is érvényesítette, így több, többéves tagdíjelmaradásban lévő nemzeti zenei tanácsot kizárt a közgyűlés.Az elmúlt két év során az Elnökségen belül megfogalmazódott javaslatok – melyeket a közgyűlés ugyancsak elfogadott – a nemzeti tanácsoktól a korábbinál nagyobb komolyságot vár el, a szavazattal rendelkező lehetséges tagok körét jelentősen kibővítette stb. Ezekre alább még kitérünk. A minimális központi munkaerő miatt az Elnök javaslatára az Elnökség tagjai egy-egy “portfolio”-ért vállaltak felelősséget, melynek operatív vezetése is rájuk hárul majd. Jómagam a “Membership” téma felelőse leszek a következő két évben, mely tevékenység során természetesen számíthatok több elnökségi tag, és remélhetőleg több tagszervezet képviselőjének közreműködésére is. Céljaink között szerepel: - a nemzeti zenei tanácsok alapos vizsgálata (több zenei tanács inkább csak magánszemélyt takar, és nem valós szervezetet, kormányzati szinten is elismert tevékenységet), - a taglétszám növelése – az új tagstruktúra erre lehetőséget ad, - a regionális zenei tanácsok létrejöttének és munkájának segítése, - a tagszervezetek kezdeményezéseinek képviselete, “felerősítése” az Elnökség, ill. a többi tagszervezet felé, - a tehetősebb tagszervezetek (elsősorban a nemzetközi szakmai szervezetek) aktivizálása a projektek, valamint az adósság ledolgozása vonatkozásában. A közgyűlés végén tartott elnökségi ülés során – titkos szavazással – kollégáim első alelnökké választottak a következő két évre. Az Elnökség következő ülését áprilisban Brno-ban, az Európai Zenei Tanács közgyűléséhez kapcsolódva tartja. (Az elnökségi ülések költségei változatlanul az elnökségi tagokat delegáló szervezeteket terhelik.) A 2. Zenei Világfórum és a Közgyűlés munkacsoportjai témái kapcsán A két évvel ezelőtti ambiciózus program, a várt és a megvalósult eredmények közti jelentős különbség (résztvevők száma, gazdaságosság stb.) után hosszas egyeztetés előzte meg a 2. Zenei Világfórum létrejöttét. Tematikailag szintén ehhez – és nem a közgyűlés „hivatali” ügyeihez – kapcsolódott a közgyűlés programján belül meghirdetett, plenáris és kiscsoportos megbeszélésekre szánt, a résztvevők továbbképzését, jó tapasztalataik megosztását célzó programegyüttes is. Valamennyi szakmai program koordinálását Einar Solbu kollégánk vállalta, és valósította meg kiválóan. Rangos és sokszínű előadói kört tudott meggyőzni a részvételről (ált. tiszteletdíj nélkül). Nem az ő hibája volt, hogy a közreműködő – és a házigazda jogán természetesen befogadott – nagyszámú kínai kolléga ált. nem igazán a témához kapcsolódóan és az időkereteket messze túllépve szólalt fel. És szintén nem elsősorban az ő hibája volt, hogy a zsúfolt program miatt a kiscsoportos megbeszélések helyett a közgyűlés résztvevőinek többsége inkább turistaprogramokat választott a szakmai továbbképzés helyett. A Világfórum plenáris üléseinek témái: 1. Fejlődés a zenében, a zene a fejlődésben 2. Szellemi tulajdonjogok 3. Many Musics – az UNESCO-egyezmény a kulturális sokszínűségről Many Musics – zenei hagyományok fenntarthatósága 4. Zenei jövőnk – kihívások és változások A közgyűlési képzési munkacsoportok témái: 1. Lobby-tevékenység és érdekérvényesítés a zene jobb helyzetéért 2. Pénzügyi fejlesztés – stratégiák és eszközök a zenei élet fenntarthatóságának érdekében 3. Hallhatóvá és láthatóvá válni – információs stratégiák a zenei tanácsok számára Az alábbiakban néhány jegyzet-töredéket adok közre az elhangzott előadások, beszámolók, beszélgetések kapcsán (a kiemelt gondolatok nem feltétlenül e beszámoló szerzőjének gondolatait tükrözik, hanem a fórumokon markánsan képviselt nézeteket): A zenei élet támogatása önmagában a zenéért, a művészi értékért aligha várható. A foglalkoztatási szempontokat, a bűnmegelőzést, a társadalmi integrációban játszott szerepét, az oktatásban megnyilvánuló transzferhatást (jó matematikai, idegen nyelvi eredmények), az egészséges személyiség jobb egészségügyi állapotát és ezzel a költségmegtakarítást stb. kell hangsúlyozni, hogy akár a politika, akár a gazdasági élet vezetői odafigyeljenek rá. Ettől még a zenei élet szereplői ne változtassák meg az értékrendjüket, de tanulják meg korszerűen „csomagolni”, és bizonyos tekintetben a választási programok szempontjai szerint „átpolitizálni” az árut. Akik a művészi értékért szeretik a zenét, azok úgyis szeretik és támogatják; nem az ő meggyőzésük, mozgósításuk a cél! A nem-zeneszeretőkkel viszont az ő nyelvükön, az ő gondolatpályáikon kell beszélni, érvelni. A következő évek “varázsszava” a szegénység elleni küzdelem. Nemzetközi támogatás csak akkor remélhető kulturális célokra, ha azok kapcsolódnak a “powerty reduction”-hoz. Törekedjünk zenén kívüli együttműködő partnerek megnyerésére: pl. munkaerőgazdálkodás, kreativitás- és team-munka-fejlesztés, civil kezdeményezések megnyilvánulása, decentralizáció stb. mind-mind jó “hívószó” lehet; de pl. Afrikában az AIDS-megelőzés és az aktív zenélés támogatása is kiemelt szempont (és sikeres pályázati érvelés!). Figyelemre méltó az EU “Communication on Cultural Policy” c. dokumentuma. Fő szempontjai: - interkulturális dialógus - hozzájárulás a gazdasági növekedéshez - nemzetközi (EU-n belüli) kapcsolatok Nem elhanyagolhatók – sem nemzeti, sem európai szinten – a civil szervezetek. A dokumentumra vonatkozó tájékoztató anyag elérhető az EMC honlapján. Érdemes tanulmányozni az ENSZ “Development Goals” dokumentumát, mert ez is hivatkozási alap lehet, noha természetesen nem kulturális hangsúlytevésű. A zenei életben, a zenei lobby-tevékenységben is érdemes alkalmazni az üzleti életben bevált módszereket, mérhetővé tenni bizonyos mennyiségi, minőségi, időbeli elemeket stb. (pl. SWOT, Logical Framework Approach, Project Cycle Management). Korábban az európai zenei életben a menedzseri tevékenységet ált. művészi képzettségű szakemberek látták el; ez változik (közgazdasági, menedzser-szemléletű szakemberek jelennek meg növekvő arányban). A politikusok ritkán foglalkoznak a művészekkel; talán azért is, mert a művészek jelentős része autonóm, nehezen manipulálható személyiség. Ezért is fontos, hogy a művészek viszont megtanuljanak “politikául”: csak így van esélyük érdekérvényesítésre, ami elsősorban a megfelelő szabályozások kiharcolása. Pl. - rádió-kvóták (ami ellen a szabadkereskedelmi szerződések nagyon ágálnak!), - adókedvezmény a hazai hanghordozóknak, - megszabott arányban nemzeti muzsikusok kötelező foglalkoztatása. David Price: Tíz kérdés leendő “lobbisták” (érdekérvényesítők) számára 1. Mit kívánunk elérni a lobby-tevékenységgel? – legyen konkrét, mérhető! 2. Ki más lobbizik még a témában? – miben vagyunk közösek, de legalább hasonlóak? 3. Ki vagy mi ellen emeljük fel a szavunkat? 4. Hol és hogyan kapcsolódik ügyünk / érdekünk az üzleti – pénzügyi – valósághoz? 5. Van-e konkrét bizonyíték, ami alátámasztja az érvelésünket? – számok, adatok, kormányzati politikai célkitűzésekhez való kapcsolódás stb. 6. Alkalmas-e az idő, most van-e itt a jó pillanat? – politikai vagy egyéb kampányok beárnyékolhatják, eljelentékteleníthetik a nemes célokat 7. Mi az érvelésünk gyenge pontja? – kiktől várható ott támadás? 8. Hogyan tudjuk magunk mellé állítani a tömeget? 9. Közérthetően képviseljük-e az ügyünket? És ha nem érthető, akkor vajon miért? Az érthetőség kedvéért hol és miben kell az érvelésünkön változtatni? 10. Elértük-e a céljaink többségét? – tudjunk kompromisszumot kötni, megköszönni, leállni, abbahagyni Az UNESCO egyezmény a kulturális sokszínűségről jó lehetőség, de nem garancia. A szöveg is sokat “puhult” az egyeztetések során, így az aláírók (=kormányok!) sokkal számára több a “may” (szabad, megengedett), mint a “shall” (kell, kötelező) megfogalmazás. A kulturális sokszínűség a megelőző (proaktív) és támogató nemzeti politikán és szabályozáson, valamint a nemzetközi együttműködéseken múlik. A szabadkereskedelmi lobby keményen “nyomul” ellene. A “multikulturális” szlogen helyére mára a “kulturális sokszínűség” lépett, mert valójában a kultúrák egymás mellett élnek; esetenként hatnak egymásra, új – közös – értékeket hoznak létre, de gyakran önvédőek, ill. a hordozóik önazonosságát-önvédelmét szolgálják. A biodiverzitást és a kulturális diverzitást gyakran párhuzamba állítják, noha jelentős a különbség: a biodiverzitás védelemre alapul (és szorul), a kulturális diverzitás viszont sokkal inkább megengedi az együttműködést, ami új formákra vezethet. A zenei piac néhány éven belül a mobil telefon-szolgáltatókra tevődik át. (Japán felmérés szerint a mobiltelefonra fordított idő 50 %-a zenehallgatás!) Ennek előnye, hogy akár egyetlen dallal is be lehet törni a piacra, nem kell egy egész albumnyi. Ez minimális költséget jelent, amit nemzeti szinten érdemes mikrohitelekkel megsegíteni. A digitális (mp3 alapú) zenehallgatás a korábbitól eltérő hozzáállást igényel a hallgató részéről is, a szolgáltató részéről is. Míg korábban a termék (a CD) állt a középpontban, most a szolgáltatás, az elérhetőség kerül oda. Probléma: a keresőket jelenleg a “major”-ök uralják, a fejlődő országok zenéje szinte kereshetetlen, és minden a “world music” cimke alá van besorolva.Nem megkerülhető ugyanakkor, hogy azért nem mindenki “függ a világhálón”. Pl. a világ nyelveinek 90 %-a meg sem jelenik az interneten! Tudomásul kell venni az eltérő kultúrák sajátosságait: ami Nyugatról nézve kalózkodásnak tűnik, az a fejlődő országokban a helyi piac önszabályozása. És nem elég – nem lehet – csupán a felszínt szabályozni, szankcionálni. Zenei, zeneoktatási ügyek támogatására vonatkozó amerikai együttműködés: www.support.com , de mások is – pl. a Magyar Zenei Tanács – bekapcsolódhatnak. Ingyenes. Nincs irodája (csak a világhálón létezik), havi telefonkonferenciákat tartanak (ált. 65-80 résztvevővel). Eljutottak odáig, hogy pl. a havi telefonkonferencia keretében a szövetségi államok elnökjelöltjeit kérdezhették a zene-támogatás témakörében. Kutatásokat folytatnak helyi és régiós szinten, amiket aztán az érvelések során állami és szövetségi szinten is hasznosítani lehet. Ugyanakkor itt is érvényes: gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! Jó tapasztalatuk: a szülőket = választópolgárokat kell mozgósítani, hogy követeljenek – pl. e-mail-kampánnyal – művészeti oktatást a gyerekeik számára az esélyegyenlőség, az egészséges személyiségfejlődés joga alapján. Az Ausztrál Zenei Tanács tapasztalata: 2004-ben a szövetségi kormány tanulmányt rendelt az iskolai zeneoktatásról (az állami iskolák 20 %-ában, a magániskolák 80 %-ában volt zeneoktatás ill. zenei csoport). Az AZT rövid időn belül 6000 hozzászólást gyűjtött össze, ami már olyan mennyiség, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ehhez mintaleveleket, minta-e-mail-eket küldtek szét. Szempontjuk az volt, hogy a zeneoktatás ügyét a zenetanárok körén kívülre vigyék: ez minden tanár, a szülők, a tágabb közösség ügye, mert arra (is) hatással van. Szövetkeztek a pop-zenészekkel is, hiszen elsősorban az aktív zenélés támogatását kívánták elérni, és e tekintetben a könnyűzene közelebb áll a gyerekekhez: dalt írattak a fiatalok körében legnépszerűbb énekessel, amit eljuttattak a kampányban részt vevő minden iskolának. Egy adott napon 1 millió gyerek énekelte egyszerre, és 1,5 millióan nézték a körkapcsolásos tévéközvetítést (az összlakosság 20 millió). A Finn Zenei Tanács csak 2003-ban alakult, mert korábban az országban jól működő zenei élet, zenei szervezetek nem igényeltek közös összefogást. Vizsgálták valamennyi zenei szervezet bevonásával: - mi a helyzet? - milyen lenne az ideális helyzet? - mit lehetne tenni az ideálishoz történő közelítés érdekében? A FZT képviselői külön-külön találkoztak valamennyi parlamenti párt képviselőivel. TV-beszélgetést rendeztek a választások előtt, melyen az induló pártok vezető tisztségviselőit kérdezték (a szakmabeliek = zenészek), hogy mik a zenei életre vonatkozó elképzeléseik. Mindig a legmagasabb szintet (pártelnök, miniszter stb.) célozzák meg. Alapelvük az átláthatóság és a demokrácia: tehát megnyilvánulás előtt mindig egyeztetnek az érintett szakmai szervezetekkel. A politikusokkal való találkozások előtt is mindig tartanak műhelytanácskozásokat az érintett témákban, mert ilyenkor lehet a szempontokat és az érveket, adatokat összegyűjteni. Ez a folyamatos egyeztetés ad legitimációt is a FZT álláspontjának. Munkájukat jelentős állami támogatás segíti, mivel a minisztérium belátta: számos egyeztetési, döntés-előkészítési feladatot átvettek a hivatali apparátustól. Problémás, hogy számos országban a zenét tanítók különböző “szekértáborokba” tömörülnek (tanítók, iskolai énektanárok, hangszeres tanárok, művészképzésben oktatók stb.), és mindenki csak a saját szempontjait hangoztatja, a szűken vett saját érdekét nézi. Igy könnyen “leszeletelhetők”. A politikusokkal és gazdasági döntéshozókkal csak közösen, egy hangon szabadna beszélni. A muzulmán országok sajátos helyzetben vannak, mivel ott a vallásgyakorláshoz nem kapcsolódik zene, így a fundamentalizmus erősödésével egyre inkább bűnös – de legalábbis fölösleges, sem az evilági érvényesülést, sem a túlvilági üdvösséget nem szolgáló – dolognak tűnik. A kis eredményeknek is jelentőséget kell tulajdonítani, nyilvánosságot kell adni. (Pl. ha valahol növelik a zeneórák számát, ez idővel meg fog jelenni a tanárképzésben.) És éppen az elért – kis – eredmények mentén érdemes nagyobb nyilvánosságot teremteni. A közgyűlés hivatalos programjáról A közgyűlés elfogadta - a szervezet előző két évi tevékenységének szakmai és pénzügyi beszámolóját, - a megújított (és a négy évvel ezelőtt D. Pwono akkori főtitkár által készítettnél jelentősen) rövidebb, tömörebb Stratégiai Tervet, - a Stratégiai Tervre épülő vázlatos tevékenységi tervet, - a tevékenység kivitelezéséhez az Elnökség tagjai által vezetett (önkéntes) munkacsoportok koncepcióját, - az új tagsági rendszert (pl. nemzeti szervezet, intézmény is lehet szavazati joggal rendelkező tag); jelenleg a zenei tanácsok 3, a nemzeti szervezetek, intézmények 1 szavazattal rendelkeznek; a szavazatok számának a felülvizsgálata a következő két év feladata, - az új, a korábbinál lényegesen differenciáltabb, az ENSZ által nyilvántartott HDI (Human Developent Index) és az UNESCO költségvetési befizetéshez igazodó tagdíjrendszert (minden tagdíj Euro-ban fizetendő, a MZT számára a tagdíj összege lényegében nem változik) A közgyűlés – sajnálattal – tudomásul vette, hogy az Unesco jelentősen (mintegy 50 %-al) csökkentette valamennyi, az un. “framework agreement”-ek keretében támogatott NGO támogatását. Ez az összeg nagyon hiányozni fog az IMC központi költségvetéséből. A közgyűlés elfogadta a 2009. évi (októberi) közgyűlés meghívását Tunéziába. A program kínai vonatkozásairól A szervezők, a Kínai Zeneművészek Szövetsége nagy igyekezettel látta el feladatát. A programok döntő többsége gördülékenyen zajlott. A kiválasztott, öt csillagos szálloda pedig elsőrangú feltételeket biztosított az érdemi munkához. (Az Elnökség tagjaként az egy hetes időszakra a szállásomat és teljes ellátásomat is ők fizették.) A Világfórum egyik napját a Kínai Tradicionális Zenei Konzervatóriumban bonyolították le, ahol az előadások mellett több népzenei bemutatót is hallhattunk. Minden estére hangversenyeket szerveztek a vendéglátók (ez túl soknak bizonyult, így ezek közül néhányat nem hallottam). A legérdekesebb számomra a Yunnan tartományból érkezett fiatal népzenei előadók estje volt. De kollégáim dicsérték a tradicionális kínai hangszerekből álló nagyzenekar koncertjét is. A még csak “kísérleti üzemmódban” működő új Előadóművészeti Központban egy kiváló balettelőadást láttunk. A program során kb. tucatnyi kínai szakember tartott előadást. Előadásaik egy részét kínai és angol nyelven nyomtatott formában is megkaptuk. Legtöbben a népzenék élő voltáról, azok megőrzéséről, az ehhez adott jelentős állami támogatásról (pl. napi fél órás tévéműsor a központi televízióban) beszéltek. Szocialista ország lévén központilag kerül kiválasztásra, hogy mi az értékes zene, ami támogatást kap. (Elsődlegesen a kínai tradicionális zene és a nyugati klasszikusok tartoznak bele.) Néhány adat: Kínában több mint 300 zenészeket (is) képző felsőoktatási intézmény van. A hat éves általános iskolában heti 2, a három éves alsó középiskolában heti 1 zeneóra van, kötelező tárgyként. Ezek az oktatási intézmények ingyenesek. A költségtérítéses felső középiskolában egy évig van heti 1 zeneóra. A közgyűlési programhoz kapcsolódva megbeszéléseket tartottuk az Európai Zenei Tanács munkatársaival is. Témánk többek között a tavaszi, Brno-i közgyűlés és szakmai program volt. A közelség miatt feltétlenül javasolt több magyar szakember részvétele – akár csak egy napra (reggeltől estig) is. Végül köszönetet kell mondanom a Magyar Zenei Tanács vezetőinek, tagjainak és munkatársának, Páldy Ágnesnek, akiknek bizalmából a nemzetközi programban részt vehettem. Ugyancsak köszönettel tartozom az útiköltséget biztosító Oktatási és Kulturális Minisztériumnak. A nemzetközi zenei életben Magyarországra még mindig úgy tekintenek, mint zenei nagyhatalomra, és kétkedve fogadják, ha elmondjuk az iskolai énekórák számának csökkenését, az amatőr énekkarok létszámának zsugorodását, a művészeti alapiskolák anyagi támogatásának – és félő: tanulólétszámának – csökkenését. Amikor mások mindezek növelésére kutatásokkal, nemzetközi felmérésekkel, szakmai állásfoglalásokkal (pl. UNESCO: Road-map for Culture) megalapozott társadalmi akciókat szerveznek, lobbiznak, hihetetlennek tartják, hogy egy ország az elért eredményeit maga bontsa le. Budapest, 2007. október 30. Schanda Beáta [Vissza]